Emlékek:

 Az emlékek dideregve fagytak jéggé
Hó fedte be őket takaróval
Lassan és komótosan váltak emlékképpé 
Megteltek csalódással,nagy fájdalommal

Ott élnek ők a szív heges kis mezején
Őrizve életünk,megannyi sok titkát
Nagy kínjaikat soha el nem feledvén
Ezzel mutatnak nekünk óriás példát

Azonban gyakran borzalmasan tudnak fájni
Elfelejtenéd ezeket ,ha lehetne
A múltban boldogságot kell látni
Mert törékeny lelked mindig csak szenvedne  2012.10.21

Címnélkül

A kövek vértől mocskosak
a bátor szívek hangosak
mindenki aki élt,most holt
elmúlt a fájdalom ami volt

gyertya csonkok félve égnek
erő kell nekik a léthez
a fájdalomtól félnek
ők majd később mennek férjhez

a fekete bársony szívük
legfájdalmasabb ,kis művük
nem kell bennük mélyre ásni
mert a lényeget hamar meglátni

megtanultak félve élni
a szivüket meg kitépni
az életük ily keserű
ezt megérteni egyszerű

árvák és ezért sebzettek
a harchoz elég edzettek
minden mit mondanak igaz
mivel számukra nincs vigasz